Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


műlegyezés

2008.03.31

Ha nem látszik teljesen kattints a második képre!

Az egyik leggyakoribb probléma amivel a kezdõ légykötõ találkozik az az, hogy a szárazlegyei nem maradnak szárazak. Néhány dobás után eláznak és már nem lebegnek a víz felszínén tisztán, szárazon, hanem lassan de biztosan elsüllyednek.
A másik leggyakrabban felmerülõ nehézség az az, hogy a szárazlegyek nem nagyon bírják a gyûrõdést, tulajdonkép nagyon kevéssé bírják. A bordák elfeslenek, a gallérok elpattannak, a csomók meglazulnak. Olyannak tünik, hogy csakúgy mint természetes megfelelõik, ezek is kérészéletûek.
A következõ minták mindkét problémára megoldást nyújtanak. A kötéstechnika olyan tippjei és trükkjei jelennek meg itt amelyeket hasznosnak találtam, és amelyeket ritkán mutatnak meg videókon vagy magazinokban.

Ezeket a legyeket az úgynevezett gyors, sziklás vizeken, ami nagyjából minden olyan Magyar vagy közép-európai patak vagy folyó ami nem mészkõágyon folyik. Ezek a mintázatok az úgynevezett keresõ-minták, nagy, világos szárazlegyek amelyekkel a legyes horgász elég jól tippelhet egy ismeretlen vizen. Nem jelentenek gyógyírt minden bajra, de jól megközelítik mindazt amire az ember a szárazlegyes szezonban számíthat. Lássunk neki!
Elõször is az anyagokról: horgok, szakáll nélküliek, méret 10-estõl 20-22-ig, a kalandos természetûek akár a 24-essel is próbálkozhatnak; pávatoll rostok,nem túl molyrágta állapotban; õzszõr; a legjobb metz kakasnyakatollak, a szokásos természetes színekben, vöröses-barnás, fekete és grizzli; kötõcérna, lehetõleg vékony - a 8/0-ás megteszi, bármilyen természetes színben; körömlakk; és éles olló.

Kezdésnél általában nagyobb horgokkal indítok, a kezeimnek hozzá kell szokni a mozdulatokhoz és a kézügyességem is magára talál amíg megkötök egy pár 10-es legyet. Néhány laza csavarral indíts elõre, majdnem a horog füléig, de kb fél millimétert hagyj szabadon, aztán indulj meg vissza egymás mellé csavart fordulatokkal. Ez biztos alapot ad majd a légy testének felépítéséhez és megakadályozza, hogy elforogjon vagy meglazuljon a horog szárán. Amikor visszaértél kb félútig akkor már levághatod a felesleges véget.

 

Folytasd a tekerést egész a horog öbléig.
Majd fogd össze a páva rostot egy darab kötözõcérnával ami egy kicsit hosszabb mint a toll. Tedd õket a szárra úgy hogy két, három fordulattal rá lehessen öket erõsíteni. Ezt fogod használni, hogy szép élethû rovátkákat adj a testnek és ettõl lesz olyan szörös a test körvonala, hogy a halak szájában összefut a nyál.

 


Eztán jön az õzszõr. A legtöbb természetes testanyaggal ellentétben az õzszõr nem szivja magába a vizet. Bár a víz behatol a szõrök közé, az ok amiért az mégsem sûlyed el, az õzszõr tulajdonságaiban rejlik. A szõrök belül üregesek, ezért lebegnek, és ezért olyan nehéz velük bánni a kezdõ légykötõnek. Amikor a kötözõcérnád szorosra húzod, úgy néznek ki szõrök, mintha sündisznó lenne.

Végy a kis csomót a szõrbõl, hogy egy szép karcsú testet alakíthass ki. Azon ne aggódj, hogy mennyi is az pontosan, próbálj arányos maradni, a halakat úgysem a szépség érdekli. Csippentsd a csomót a hüvelyk és a mutató ujjad köze, a horog öbléhez, ahova elméletileg bekötötted a pávát és ahol a kötözõcérnád is van. Most a légy farkát tartod az ujjaid között, úgyhogy próbáld meg minél rövidebbre venni, de azért nem kell túlzásba vinni, ha véletlenül egy centi lett, hát hadd legyen. Majd legközelebb rövidebb lesz. Aztán anélkül, hogy elengednéd a szõrcsomót, óvatosan csinálj egy fél tekerést a cérnával és húzd be a két ujjad közé, húzd meg gyengéden. Ha jól csináltad akkor most van egy fél fordulatod ami a csomó egyik felét már tartja. Most haladj tovább és fejezd be a tekerést, hogy a spulni ismét a légy alatt legyen, húzd be a cérnát az ujjaid közé ismét. Elméletileg, ha minden jól ment, mostanra körbetekerted a cérnát a szõrön és szinte érzed a késztetést, hogy elengedd. Ne tedd.


Egy csavar nem csavar ha õzszõrröl van szó. Tehát még mindíg anélkül, hogy elengednéd, húzd a cérnát szorosra, és csinálj még egy olyan kanyart mint az elõbb. Mostanra két tekerésnek kellene lennie egymáson, szorosan, és szilárdan rögzítva a csomót. Óvatosan engedd el, ha jól csináltad, akkor az õzszõrök a szélrózsa minden irányába szétugranak, és van egy rövidebb véged - a farok - és egy hosszabb amibõl a test lesz.

Általában kell egy kis gyakorlás, hogy hozzászokj az õzszõrrel való munkához. De bõven megéri a kezdeti bajlódást. A két leggyakoribb kihívás az az, hogy nehéz az ujjaid között megcsinálni a hurkokat, úgy, hogy nem látod. Kísérletezz egy kicsit. Húzd meg a cérnát erre, arra, hogy érezd, és csak nyugalom, nálam is elõfordulnak csúnya hurkok amik milliméterekre vannak egymástól, akkor utánaigazítok. A másik dolog, hogy túl nagy csomót vesz az ember, és elengedi anélkül, hogy két hurokkal szorosra húzta volna. Ilyenkor elcsúszik, szétesik, forog tovább a horogszáron. Ha lassan engeded el, és utánahúzol a cérnán amikor már látod, megkönnyiti az életet.
Most három ujjal óvatosan húzd elõre a hosszú szõrvégeket a horog füléhez és tartsd öket összefogva, ez adja majd a test alapvetõ körvonalát. Fogd meg a spulnitartót és szépen, egyenletesen elosztva tekerd elõre a cérnát, mintegy megalapozva a bordák helyét és egyben összefogva a testet is. Ne húzd a cérnát szorosra mert az ellapítaná a testet. Ne feledd a légynek zaftosnak kell kinéznie. Haladj elõre a fül felé kb a horog 3/4-éig, de hagyj helyet a gallérnak is. Amikor odaértél, két szoros hurokkal biztosítsd a végét, fogd össze a szõröket felfele és vágd le az óllóval. Vigyázz nehogy elvágd a cérnát.

Térjünk vissza a páva - cérna kettõsre aminek még mindíg a farokvégen kellene lógnia. Hogy megakadályozd azt, hogy a páva elszakadjon, össze kell sodornod a cérnával, úgy mintha két damilszálat tekernél össze. Vigyázz, hogy jó irányba csavard õket az az, amikor feltekered a bordát nehogy szétcsavard. A biztonság kedvéért, balkezesek az órajárásával egyezõ, jobbosok a másik irányba. Amikor megsodortál három centit ebbõl a pisztránbiztos gyönyörûségbõl, csavard vegig a testen, követve a kötözõcérna vonalában a menetet. Kösd el a végét a test végénél, vágd le a felesleget, e ne bodb el mert abból még kijön két három légy.


Most fogd a metz tollakat. Igaz, hogy egy vagyonba kerülnek, de annyival gazdaságosabbak, és annyival könnyebb velük bánni mint a falusi tikok tollával, hogy megéri megvenni. Elõször is,mindíg az egész tollat használd, ne csak egy darabot vágj le amirõl úgy gondolod elég lesz. Tehát, húzz ki egyet és vágd le az alsó sérült részt. Majd húdz át az alsó néhány centit a mutató és a hüvelykujjad között, ettõl felállnak az alján a rostok. Vágd le az elsõ három négy rostot közel, kb fél milliméterre a toll gerincétõl. Ettõl úgy fog kinézni mintha borostás lenne. Tégy ugyan így a masik oldalon is. Ettõl lesz a kötözõcérnának jó fogása a toll szárán ellentétben azzal amikor csak lehúzzák a rostokat, vagy épp rajtahagyják, amikor is könnyen kicsúszhat a hurokból amikor meghúzza az ember.

Tedd a horog szárára a borostás végét, oda ahol a testet elkötötted, és két, három tekeréssel erõsítsd oda, majd csinálj a tollal egy fél forgulatot ekkor pont a kötözõcérna mellé kerül. Most megint az összesodrós trükk jön, csak most a tollat és a kötözõcérnával, kb 3-4 centiig, most már megcsinálhatod a gallért, a fordulatokat egymás mellé illesztve. Az megkönnyitheti a dolgot, ha minden egyes új csavarásnál, az elõzõket hártafésülöd a két ujjaddal. Amikor elérted a horog fülét, vagy már majdnem, engedd el a spulnitartót, és óvatosan tekerd le a felesleges tollat. Nem kell aggódni a miatt, hogy elengedted a tollat, ne fog leugrani, ott marad ahol a helye van. Vágd le a maradék tollat, fésüld hátra a rostokat és fejezd be néhaány tekeréssel és csomóval.
Személy szerint mezei körömlakkot használok a fej leragasztásánál, ésrendszerint elég rendesen bele is áztatom, egyszerûen nincs idegem holmi tükkel, holmi ragasztócsppecskéket pacsmagolni.

De így a horog fülébe mindig belemegy a ragasztó, úgyhogy amikor bele akarod füzni az elõkét akkor egy másik horoggal kell ujralyukasztani. Ezt nem csípem. A fület rendesen egy tollal szoktam kitakaritani, két centirõl lehuzom a rostokat, másik két centin rövidre vágom a maradékon meg rajtahagyom. Ez a kis kefe tökéletesen alkalmas arra, hogy a felesleges ragasztót kitörölje a horogfülbõl.

Ha elkészítetted a legyedet már készen is állsz arra hogy igazi műlegyes horgász légy!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.