Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


néhány hal

2008.04.01

 

Márna

 

Márna - Barbus barbus


.Május, júniusban ívik a folyó medrében. Ilyenkor nagy csapatokban vonul felfelé a folyón, hogy elérje az ívásra legalkalmasabb, gyors folyású, kavicsos szakaszokat. Ikrája emberi táplálkozásra alkalmatlan, különösen az ívás idején mérgező.A márna fogása korlátozás alá esik. Tilalmi ideje május 2-tó1 június 20-ig tart. Kifogható legkisebb mérete 40 cm. Horogra leggyakrabban 1/2-1 kg-os példányok akadnak, de vizeinken eléri a 4-5 kg-os súlyt is. Tipikus folyóvízi hal. Tavakban csak kivételesen fordul elő. Előszeretettel tartózkodik a gyors folyású, kavicsos, homokos fenekű folyókban elkerüli az iszapos medret.
Teste izmos, torpedó formájú, oldalról csak enyhén lapított. Megnyúlt orra alatt a szájzugban két-két bajuszszál található. Alsó állású száját kemény, húsos ajkak veszik körül. Az első kemény hátúszó sugár fogazott, úgynevezett bognártüskét alkot. Pikkelyei kicsinyek, aranyos csillogásúak. Háta olajzöld, oldalai aranyosak, hasa sárgásfehér. A hát és farokúszó szürke, míg a többi úszó vöröses. Húsa szálkás de ízletes.A hegyi patakok alsó folyásától egészen a tengeri torkolatvidékig fellelhető, elsősorban azonban a még viszonylag gyors áramlású szakaszok hala (márna szinttáj).A vízszennyezésekhez nagyon jól alkalmazkodott, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kanálisok, szennyvízbefolyók körül fogott szebbnél szebb példányok. A szennyvízbefolyók időnként rengeteg szerves hulladékot szállítanak, ami márnáknak bőséges élelemforrást jelenthet. A sok "mocsoktól" szennyezett víz így éléskamrává válik számára. Az éhség pedig nagy úr, különösen egy ilyen sokat mozgó halnál, akinek a folyó erejének ellenében kell úsznia, ezért a tiszta víz iránti vonzalmát felcseréli a bendője diktálta törvénnyel. Enni kell, és ahol a kaja, ott a helye! A folyókon így ő a kukás, bár biztos fogyaszthatna egész életében apró rákokat, kagylókat is. Az általános értelemben, fokozatosan romló vízminőség azonban rá is kedvezőtlenül hat. Igaz ugyan, hogy a kifejlett márnák elegendő oxigén mellett leküzdik ezt az akadályt, de a zsenge ivadékoknak szükségük van a tiszta folyóra. A szennyezésekkel az ivadékok túlélési esélyét csökkentjük, ami hosszú távon befolyásolni fogja a ma még kielégítőnek mondott állományt. A márna sem képes az emberi felelőtlenséghez teljes mértékben alkalmazkodni. Habár a dunának a pesti szakaszán ami a leg szennyezettebnek mondható az elmult 10 évben sokat javult a víz minősége.Igen változatos az étrendje. A jelentős "szemét", és állati hulladék mellett húsos ajkaival képes lecsipkedni a köveken megtapadt algákat, csigákat. Ami az aljzaton hever, és a legcsekélyebb mértékben is élelemnek minősülhet, azt nem hagyhatja érintetlen. Táplálékát zömében késő délutántól kora délelőttig keresgéli,De jó etetéssel egész nap fogható.
A márna is - több más pontyféléhez hasonlóan - bandákban járőrözik. A megszokott helyétől ritkán távolodik el, ahol megfelelő körülményeket talál, oda kötődik. Élelem után kutatva persze elhagyhatja ezeket a területeket, így sokszor olyan helyen is találkozhatunk vele, ahol előtte még soha. Különösen igaz ez a vándor élet az ívási időszakban. Az ivarérettséget elért 4-5 éves példányok megfelelő hely után kutatva nagyobb távolságot is megtehetnek. Számukra a szerelmi légyott legmegfelelőbb helyszíne a kavicsos-homokos meder, ideje az áradásokat követő május-júniusi időszak. Erre az időszakra tehető a fogási tilalma is, ami május 2-tól június 15-ig tart. (Ezt természetesen a márnák nem tudják, de a jólelkű horgász a június végén kifogott, de még le nem ívott márnákat útjukra engedi.) A márna leányzók testtömegenként 3000-9000 ikrát érlelnek, ami nem valami sok (jásznál ez a szám 40-120000!), és ezt is általában három részletben rakják le. Az ikrák más fajokéhoz viszonyítva kevésbé ragacsosak, így rendszerint a kavicsok közé sodródnak, ahol ideális körülmények esetében 6-8 nap alatt kikelnek a kis márna "fiókák". Táplálékuk a szokásos ivadék-menü, majd ahogy növekednek, egyre beljebb húzódnak a meder irányába, ahol áttérnek a nagyoknak való menüsorra. Rengeteg táplálékot fogyasztanak, aminek meg is van a következménye. Az 1 éves márna 7-12 centis, míg egy 5 éves már 28-42 cm! Méretkorlátozása hazánkban jelenleg 40 centiméter, ami éppen egy minimum 5 éves márnát jelent. Ez egybeesik az ivarérettséggel.
Kimondottan nagytermetű, gyorsan növő hallal van tehát dolgunk. A szakirodalom a legnagyobb tömeget 8 kilóban határozza meg, bár a Dnyeperből 16 kilós óriásról is érkezett jelentés. Hazai viszonylatban 4-6 kilósak a szebbnek mondott példányok. A hazai rekordlistás márnák zöme a Tiszából és a Drávából kerül ki. Az eddigi legnagyobbat 1993-ban fogták. Ez a márna a maga 8100 grammjával igazi kolosszus lehetett. Ízelítőül, íme néhány kapitális példány mérete, és egyikük kedvenc csemegéje.

A márna horgászata

Ha tudjuk, hol keressük, az már fél siker. A homokos, kavicsos, agyagos, mederrészeken érzi jól magát. A sodorvonaltól a szakadt partoldal felé eső részeken a burványló szakaszon van elemében, ott, ahol a folyó lerakja hordalékát. Az itt keletkező hordalékkúpok az ő éléskamrái. Kedveli a hirtelen mélyülő medereséseket is, kő- és tuskóakadályok mögötti limányokat, a szennyvízbefolyók környékét, az erőművek zúgói alatti medencéket. Szívesen tartózkodik a mély, agyagos folyómedrekben,de jó etetéssel a partszélre is kicsalható.A legjobb márnás időszak a szeptember-október. Ilyenkor már bandákba tömörülve keresgél, és ha mi is rátalálunk, felejthetetlen élményben lehet részünk.Etetőanyaga minél "büdösebb", annál jobb, a parmezán sajttal illatosított kaja a kedvence, amit bőséges fullasztott-forrázott csonti, darabolt giliszta tesz tartalmassá habár jól tapadó kajánál mehet élő csonti is erről bővebben az etetés rovatban.
Régi idők kedvelt etetőanyaga volt a sajtgyári dobiszap, amit zacskóba kötve, kővel nehezítve dobtak a vízbe. Ennél a régi módszernél is figyelmeztetnek arra, hogy feleslegesen ne zargassuk az etetést követően őkelmét, mert könnyen, kereket oldhat, és a horgászat végeztével a zsinórra kötött csomagot se felejtsük a vízben. Csaliként giliszta, csonti, lóbogár, nadály, pióca, sajtkocka és apró babahal jöhet szóba.
A lehetséges módszerek a következők: végólmos fenekezés, csúszó ólmos fenekezés (keményebb feeder, vagy fenekező bottal), úszózás rakóssal, bolognaival, görgető horgászat.
Kapása rendkívül heves, nem sokat pepecsel a csalival.
Bevágáskor a horog többnyire jól akad a márna kipárnázott szájában. Fárasztása igazi élmény,az utolsó pillanatig harcol, küzd az életéért. A rabságot nehezen viseli, így ha nem akarjuk megtartani, azt rögtön a kifogása után tegyük meg.

 

Dévér  

Dévérkeszeg- Abramis brama

A dévérkeszeg teste lapos és igen magas. A testhossza alig több, mint 2,5-szerese a magasságának. Színe a hátán zöldesszürke, oldala csillogóan ezüstös, az idősebb példányokon sárgás árnyalattal a 2-3kg feletti példányok teljesen sötétek.Hasa fehér. Úszói palaszürkék. Parányi feje van. A szája - a pontyéhoz hasonlóan harmonikaszerűen előre nyújtható, félig alsó állású. Ívása májusra, június első felére esik. Az ívás időszakában a hímek testén apró nászkiütések mutatkoznak, az ikrásokén pedig vöröses foltok.
Horogra rendszerint a 10-30 dkg-osak akadnak, de nálunk sem ritka a kilón jóval felüli példány.Saját rekordunk a Duna pesti szakaszán 3,60kg. A dévér valamennyi nagyobb vizünkben őshonos. A folyókban, tavakban, holtágakban egyaránt megtalálható. Különösen kedveli a lassú folyású, mély vizeket, a nagyobb, mély vizű tavakat. Előszeretettel tartózkodik az erőművek alatti kavargó vizekben. Nagy csapatokban jár a víz mélyén, ahol lárvák, álcák után túrja az iszapos feneket. A nyári hónapokban a sekélyebb part menti részeket, a nádszéleket is felkeresi. Ilyenkor a süllőtartásokon a víz magasabb rétegeiben is megtalálható.
Táplálkozása, igen változatos. Egyaránt fogyaszt növényi és állati eredetű táplálékot. Planktont, alsóbbrendű rákféléket, különböző álcákat, lárvákat.

A dévérkeszeg horgászata:

Horgászata kora tavasztól késő őszig egyaránt eredményes. A legjobb fogási időszak július elejétől szeptember végéig tart. Ebben az időszakban kellően előkészített, jól etetett helyen, finom Szerelékkel egész nap jó eredménnyel fogható. Érzékeny, jól beállított úszóval az etetéssel odacsábított halakat csak akkor tudjuk meg is fogni ha pontos mélységmérést végeztünk és a csalink a fenéken úszik vagy áll. Hogy a halakat ott is tartsuk elengedhetetlen a fojamatos etetés, ami teljesen más folyón illetve tavon."Az etetésre külön kitérünk az etetés rovatban. Az eredményes dévérezésnek két előfeltétele van: a minél finomabb, érzékenyebb Szerelék és a jól előkészített, etetett hely.
Ha a dévérek átlagsúlya csak 10-15 dkg, tovább kell finomítanunk a felszerelést. Válasszunk 0,12-0,14-es zsinórt, 12-16-os horgot, még könnyebb, karcsúbb úszót. Ezzel a finom dévérezőfelszereléssel könnyen megfoghatjuk a nagyobb bodorkát és a vörösszárnyú keszeget is.A kapása lehet többféle de főleg tavon a nagyobb példányok szinte kivétel nélkül tolnek , azaz felemelik a szereléket a víz aljárol és az úszó elfekszik vagy megemelkedik.
Előfordul az ellenkező eset is, amikor nagy dévér keszegek mellett pontykapásra is számíthatunk. Ilyenkor térjünk át a vastagabb,0,16-0,18-as főzsinorra , ezzel és egy jó match bottal tavon jöhetnek a nagy pontyok is fólyón meg a 3-4 kg-os márnák is.

 

Jász  

Jászkeszeg- Leuciscus Idus

Zömök testalkatú hal, oldalról kissé lapított. Háta zöldes-szürkés. Oldala ezüstös, hasi része sárgás. Szája közepes állású s viszonylag tágra nyitható. Fürge, gyors mozgású hal. Bár több kilósra is megnő, horogra többnyire 100-400 g-os példányai akadnak,De például a Dunán ahol mi horgászunk ritka a fél kiló alatti példány de fogtunk már két kiló felettieket is.Ha nagyobbakat akarunk fogni nem érdemes a lassú részeket választani inkább a sodrósabb márnás részeket.Harcias jó sporthal mindent megpróbál a menekülés érdekében nagyon élvezetes a rá való horgászat.Az etetés majdnem megeggyezik a márnáéval de erről bővebben az etetés rovatban.

Főképpen folyóvizekben, a mélyebb, homokos fenekű vízfolyásokban tartózkodik, de felkeresi a folyóvízzel összeköttetésben lévő állóvizeket, sőt a bővizű, kisebb patakokat is,de itt álltalában kissebb egyedek vannak. Kedveli a szennyvízbefolyások környékét. Tápláléka ivadékkorában főképpen állati plankton, de felnőtt korában mindeneva: rovarokat, álcákat, csigát, kagylót, a vízinövények friss hajtásait, de a halivadékot is megeszi.

 

Paduc  

Paduc-Chondrostoma nassus.

Az egyik legtrükkösebb halunk,a folyók rutinos szabaduló művésze.
A nép nyelvén: cserkeszpaduc, havasi paduc, jászpaduc, körtepaduc, paduszka, paluc, patic, patim, podvízhal, stenger, tintafosó, tintahal, végsőhal, vésettajkú.
A paduc a folyóvízi könnyűszerelékes horgászok kedvence. Egy roppant szívósan küzdő hallal van dolgunk, de pont ezért szeretjük. Igazi rajhal, azzal az extrával, hogy télen-nyáron horogra csábítható. A folyókon a pér, és a márna szinttáj az ő felségterülete, ahol bandába verődvk. Hazánkban a Tisza, a Duna, a Hernád, a Sajó, a Maros és a Körösök mind-mind híres paducos vizek, de számos más folyónkban is megtalálhatjuk. A víz minőségére nem igazán érzékeny, csak egy dolog érdekli: legyen sodrós, oxigénnel telített a víz, amiben kedvére megdolgoztathatja izomzatát.
A sóderos-köves meder a kedvence
Egész évben csapatosan kóborol, keresgél a folyók köves-sóderos szakaszain. Különösen felszaporodik a csapatok létszáma az ívási és a téli időszakban. A nagyobbakra itt is jellemző, hogy a nyüzsgő sokaságtól lemaradozva követik a bandát. Egy-egy csapatban közel azonos méretű egyedek tömörülnek.
Ivarérettségét a 2. nyáron elérheti, de az se gond, ha csak a 4. tavasz hoz szerelmet. A nász génekben kódolt időpontja április-május hónapra tehető. Ilyenkor a nagyobb folyókban élő szerelmesek a kisebb mellékfolyókba vonulnak, megszokott nászhelyükre. A sóderos-homokos mederszakaszokon mindig a sodrásban ívnak, soha nem a szélvizekben. (Már ikra alakban is a folyó zabolátlan erejével találkoznak, nem csoda, hogy később mesterien alkalmazkodnak ehhez.
A kis ivadékok egy-két hét alatt önállóvá válnak, és kezdetben apró zooplanktonnal táplálkoznak. Idővel szinte kizárólagos vegetáriánus életmódra térnek át, hiszen főleg a köveken megtapadt algákból falatoznak, és a mederben sodródó növényi törmelékeket takarítják el. Étrend-kiegészítésként azért apróbb csigákat, rákokat is fogyasztanak, az azonban bizonyos, hogy valamennyi őshonos halunk közül a paduc étrendjében játszanak leginkább szerepet a növényi anyagok. Ezt a különleges táplálkozást hivatott segíteni a többi pontyféle halunknál jóval hosszabb emésztőcsatornája. Különlegessége még, hogy ha felnyitjuk, a hasüreg fekete színű. Sokan, akik nem ismerik ezt a jellegzetességét, rossznak gondolják a halhús minőségét, és undorodva eldobják. Erről azonban szó sincs. A népi nevei között szereplő "tintafosó" nem épp hízelgő elnevezés is utal erre a sajátosságra. Ezt a vékony, fekete hártyát egy késsel könnyedén eltávolíthatjuk. A húsa egyébként szálkás, könnyen széteső, de frissen sütve sokak szerint finom csemeg
A "párduc" éppen sajátos táplálkozási szokása miatt tölt be fontos szerepet a folyók életében. A szabályozások következtében ugyanis számos folyóvizünkben megcsappant a növényi táplálékot is fogyasztó keszegfélék állománya. Ezt a felbillent egyensúlyt állította helyre a paduc állományának erősödése. A természet, (és benne a paduc) teszi a dolgát.
Növekedését tekintve nem a leggyorsabban növő halunk, de fárasztása során nagyságát bőven ellensúlyozza ereje.Maximális testhossza - a szakirodalom szerint - 50 centi körül lehet, és a legnagyobb testtömegként 2 kilogrammot érhet el. Ennek ellenére az abszolút magyar rekordot 1996-ban egy 2,93 kg-os paduc tartja, de a magyar rekordlistán is számtalan 2 kiló feletti példány szerepel.

Leírása, ismertető jegyei

A paduc teste megnyúlt, de formás, áramvonalas, a folyó sodrásához teljes mértékben idomult. Olyan, mint egy tuningolt versenycsónak. Minden porcikája a víz erejének leküzdésére és saját izomerejének kihasználására teszi alkalmassá. Ívási időben az ikrások vaskosabbak. Szája jellegzetesen alsó állású, hasíték alakú. Olyan, mintha valóban egy vésővel csapott volna oda a teremtő (erre utal a vésettajkú paduc elnevezés is). Mindkét ajka erős, de különösen alsó ajka vésőszerű szaruképződménye az, aminek nem állhat ellen semmi, ami a kövekre tapadt.
Sekélyebb részeken oldalra fordulva, (mintha ő lenne a magyar cápa) szedegeti a kövekre tapadt zöld-, és kovaalgákat. Ilyenkor felvillanó, ezüstös oldala könnyen elárulja. A hosszú, előrenyúló orr lekerekített, ami könnyen megkülönböztethetővé teszi a szilvaorrú keszegtől. (A szilvának ugyanis szilvakék színen túl szögletesebb is az orra.)
A farokúszó mélyen bemetszett, mellúszói viszonylag nagyok. A paduc csodás ruhát kapott a földanyától. Teste a háti részen feketészöld, az oldalain ezüstösen csillogó, amit a szürkés-vöröses farokúszó és a vöröses színű úszók díszítenek. Színei ívási időben különösen élénkké válnak. Ilyenkor az ezüstös szín kékbe játszik, úszói élénk narancsvörösre váltanak, a tejeseket pedig nászkiütések díszítik.

Horgászata

A jó paducos vízszakaszt nehéz igazából meghatározni, hiszen egyaránt szereti az egyenletes, simán áramló, nem túl mély részeket, amilyeneket például a sóderzátonyoknál talál, de kedveli a húzós, vízbe nyúló kövezések nagy szikladarabokkal, gödrökkel tarkított mederszakaszait is. Az igazán jó paducos helyek titkát minden horgász féltve őrzi, de aki korán reggel kimegy a vízpartra, és figyelmesen nézi a víztükröt, az megtalálhatja a paduccsapatokat. A hajnali pancsolás ugyanis halunk kedvenc szórakozása. Ha látjuk ugrani, akkor azon a részen jó esélyünk lehet megfogására is. Aki télen szeretné becserkészni, az a mélyebb részeken keresse, hiszen a nagy paducbandák itt gyülekeznek. (Ez persze nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag itt fogható.
A horgászatához a legalkalmasabb az úszós készség, legyen az rakós, bolognai, spicc vagy úsztatásra szerelt matchbot, bár a mai finom rezgőspicces botokkal is élmény rájuk horgászni.
Etetéssel kicsalható a könnyen elérhető a parti sávba is, csak nem mindegy, mit használunk.
Ami nem maradhat ki a kajából, nem más, mint az áztatott, kinyomkodott kenyér,imádja a kenyeret. Sokan kizárólag kőre kötött veknivel etetnek, vagy a beáztatott kenyérhez rozslisztet, agyagot, vakondtúrást használnak kötő-nehezítő anyagnak. Ha etetőanyagot keverünk, ezt vegyük figyelembe. Nagyon sok recept van, mindenki másra esküszik, de talán alapigazság, hogy ha 1-2 órán belül nem jelentkezik az etetésen, akkor valószínű, hogy vagy a keverék nem megfelelő, vagy éppen akkor egy fia paduc sem kószált a környéken. Van, aki a vakondtúrásra esküszik, azaz nélküle az etető semmit sem ér. A Dunán paducra is a márnás kaják válnak be, a két hal ízlése nagyon hasonló. A sajtos, folyóvízi etetők egy kis áztatott kenyérrel könnyen elcsábítják. Az áztatott kenyér adagolásánál arra kell ügyelni, hogy a túl sok kenyér könnyűvé teheti az etetőt. Általánosságban 5 kilónyi száraz keverékhez 1-2 kiló áztatott kenyeret célszerű keverni. A ragasztását megoldhatjuk PV-1-el vagy rozsliszttel. A nehezítéshez agyagot, kavicsot használhatunk. A nehéz gombócok buffanó hangja nem zavarja el halainkat, így ha szerencsénk van, hamar ráállnak az etetésre. Halaink nem fognak mozdulni, amíg tart a kaja , ezért a ráetetés mindenképp szükségessé válik. Az, hogy ki milyen ütemben etet, szokás dolga. Lehet folyamatosan, kisebb adagokban, de lehet 30 percenként nagyobb gombócokkal is pótolni a hiányt.Itt is kitérnék a saját bevált módszerek az etetés rovatban olvashatók illetve várjuk a hozzászólásokat. A horogra csonti, trágyagiliszta, kenyérrózsa kerülhet. Ez utóbbi megéri a vele járó macerát, mert zömében a nagyja kedveli. Van egy, a "La Sirene X21" termékcsaládhoz tartozó lebegő kenyér, amivel kiküszöbölhetjük a sok újra csalizást. Ez a termék állítólag megszólalásig hasonlít a "házi" kenyérrózsához, azzal a jelentős különbséggel, hogy sokkal tovább tart a horgon.
A módszerek annyira sokfélék, hogy külön fejezetet megérne a rakós botos horgászata, a melles csizmával vízben álló úsztatásról nem is beszélve. Ami talán mindegyik módszerben azonos, hogy a csalit szinte mindig fenék közelében kínálják fel. Hol szabadon úsztatva, néha vissza-visszatartva, hol teljesen megállítva, ahogy az a folyóvízen szokás. Kapása rendkívül gyors, az úszón többnyire kettős lerántásként, vagy lassú elmerülésként jelentkezik. Ide kellenek a jó reflexek, és a képesség, hogy meg tudjuk különböztetni a fenéken meg-megakadó szerelék miatt bukdácsoló úszó mozgását a rafinált kapástól. Sok gyakorlással mindenki belejön, és egy paduc megakasztása csak az élmény kezdete. A paduc nem teketóriázik, ha megakasztottuk, vinné a cuccot is,végső erejéig küzd. Mindig kihasználja a sodrás erejét, így igyekezni kell mihamarabb onnan kivezetni, de arra ügyeljünk, hogy ne kényszerítsük idejekorán a felszínre. Hosszú haltartóban sokáig életben tartható, de kánikulában, szűk Haltartóba hamar elpusztulhat.

 

Karikakeszeg  

Karikakeszeg- Blicca björkna

 

Valamennyi keszeg közül a karikakeszeg testének alakja hasonlít leginkább a dévérkeszeghez. Fiatal korukban inkább csak a garatfogak alapján lehet őket megkülönböztetni. A dévérkeszeg garatfogai ugyanis egysoros elhelyezkedésűek, míg a karikakeszegéi páros sorokban találhatók. Az idősebb példányokat már könnyebb megkülönböztetni. Bár a test arányai hasonlóak, mégis a karikakeszeg hátvonalának íve töretlenebb, páros úszóinak töve enyhén vörhenyes árnyalatú és farokúszója részarányos.

Ha két azonos nagyságú példányt hasonlítunk össze, kitűnik, hogy a karikakeszeg pikkelyei jóval nagyobbak; szeme is nagyobb. Eltérést jelent az is, hogy míg a dévérkeszeg hátrahajlított mellúszójának vége eléri a halúszó alsó sugarára húzott merőleges vonalat, a karikakeszegen a halúszó jóval hátrább van.
Növekedése igen lassú. Az 150-200 mm-es hosszúságot többnyire csak a negyedik-ötödik életévében éri el. Vizeinkben ritkán akad horogra 0,5 kg-ot meghaladó példány. Tartózkodási helye: A karikakeszeg előszeretettel keresi fel a lassú folyású, növényzettel benőtt, agyagos, homokos vizeket. De előfordul a mély, iszapos fenekű állóvizekben, holtágakban és folyókban is
Táplálkozása nagyjából megegyezik a dévérkeszegével. Az apró rákféléken kívül kedvenc tápláléka a növényeken élő rovarlárva, apró csigák. De még felnőtt korában is elfogyasztja a vízinövény-törmeléket és a moszatot.Etetésére külön nem térünk ki megeggyezik a dévérével.

 

Solunáris

A kecsege-Acipenser ruthenus.

Szép formájú hal. Hazánknak, s főképpen a Tisza és mellékfolyóinak ez az ősi halfaja megnyúlt alakú. Orra hosszúkás, hegyesedő s felfelé görbülő. Szája az orr kezdete alatt van, s lefelé nyelik. A száj előtt négy rojtos bajusszál helyezkedik el. Pikkelytelen, igen nyálkás testén 5 vértsor húzódik végig. Legkiemelkedőbbek a hátvértek. A többi, az oldalsók és az alsók kevésbé kiemelkedők. Testén csigolyák nélküli gerinchúr húzódik végig. Mellúszói hosszúak és erősen fejlettek. Farokúszója a cápáéra emlékeztet. Több kilósra is megnő. Húsa szálkamentes, a tiszai halászlé egyik fő tartozéka. Tápláléka férgek, csigák, lárvák, közöttük is legfontosabb a tiszavirág lárvája, amelyet hegyes, kemény orrával túr ki a partoldalból.A vízszennyezések következtében jelentős mértékben megsemmisültek a tiszavirágálca telepek, olyannyira, hogy a kecsege életfeltételeit nem biztosítják ezért sajnos egyre kevesebb van belőle.

...............................

Kecsege horgászata

Hol keressük:
A kecsege a tiszta, mély vízu folyóink lakója, kedveli az agyagos szakadó partoldalakat (kérészes part), ahol legfontosabb táplálékát is megtalálja. Homokos, lapos partoldalakon is elofordul, foleg alacsony vízállásnál, többnyire az esti és éjszakai órákban. Fenéklakó hal, ezért itt is keressük.

Kapási idok:
Örökérvényu szabályt nem lehet felállítani, ahol a kecsege nagyszámban fordul elo, ott a nap bármely szakában számíthatunk kapására. A legtöbb kecsegét azonban az esti, illetve az éjszakai órák adhatják. Az évszak tekintetében a kérészrepülés elején számíthatunk a legnagyobb érdeklodésre, ilyenkor a kecsege szinte meg van dolondulva, állandó mozgásban van, szinte minden állati eredtu csalival fogható. Az oszi idoszak is kedvezo, ilyenkor a nagyja kaphat a horogra, télen a legmélyebb részekre vonulnak a nyugalmi idoszak végéig.

Horgászmódszerek:
A legeleterjedetebb módszer a kecsegehorgászatban a fenekezés, amely lehet végólmos oldalelokés szerelék, illetve csúszóólmos szerelék. Úszós szerelékre ritkán kap, inkább csak akkor amikor a horgot a fenék felett úsztatjuk.

A felszerelés:
A bot 2,40-2,70 m hosszú 25-50 g dobósúlyú legyen, mindenképpen érzékeny spiccu, de ugyanakkor gerinces legyen, a kapás megfelelo érzékelése, illetve a bevágás erossége miatt. Az orsó középkategóriájú, megfelelo fékrendszerrel ellátott kell, hogy legyen. A zsinór vastagsága ne haladja meg a 30-as méretet. A horgok közül a hosszúszárú vékonyhúsúak a legmegfelelobbek, érdemes alkalmazni a karbon horgokat, mivel ezeknek a hegyét tuhegyesre élezik. Az ólom eros sodrásban való horgászatnál kanál fomájú, csendesebb limányos vízrészeken lapos lesarkított tégla alakú legyen.

Csalik:
A kecsege táplálkozását tekintve apróállatevo, a vízben élo férgeket lárvákat eszi. Fo táplálékát képezi a mederben élo tiszavirág lárvája. Az 1990-es évek elején védetté nyilvánították a kérész minden élo formáját, így tilos a vele való horgászat. Szerény véleményem szerint nem a horgászok okozzák a károkat a tiszavirág állományban, hanem a környezetszennyezés. A legelterjedtebb csali a vörös trágyagiliszta.

Fárasztás, kiemelés, élvetartás:
A kecsege kapása apró ütésekbol áll, számszerint 2-3 eroteljes bólintást lehet tapasztalni a bot hegyén. Ilyenkor ne késlekedjünk a bevágással, mivel a kecsege amilyen gyorsan fel is tudja venni a csalizott horgot, olyan gyorsan ki is köpi. Az elso ütés általában az, mikor a farkával a szája felé tereli a felcsalizott horgot, ha ilyenkor vágunk be rendszerint nem fogjuk meg a halat, vagy pedig a hal farkába akadhat a horog. A második ütésre kell általában bevágni, a gyakorlott kecsegehorgászok rendkívül jó reflexekkel rendelkeznek. A bevágás után a hal megindul a meder közepe felé, eroteljesen védekezik, gyakran kiugrik a vízbol. Élvetartása mély vízbe engedett nagyméretu szákban lehetséges, különben hamar elpusztul.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

2364

(feri, 2009.06.08 12:54)

jo halak